Óriási bírói műhiba fosztotta meg Drinóczi Bálintot egy Országos Bajnoki címtől.
A versenyünk nagyszerűen indult, Bálint okos, taktikus birkózással verte monori ellenfelét. A következő mérkőzésén, az elődöntőben a kecskeméti Veszelszki Dániellel csapott össze. Legutóbb hatalmas csatában, az utolsó pillanatban maradt csak alul. Ezúttal próbáltuk felépíteni az egész mérkőzést. Ennek szellemében Bálint 3-0–ra hozta az első menetet. A második menetet ellenfele nyerte 1-0-ra. Az utolsó menetben kezdődtek a gondok. Itt az első másfél perc alatt nem született pont, így Bálint választhatott, hogy ő ereszkedik parter helyzetbe vagy az ellenfele. Ő az előzőt választotta, így csupán ki kellett volna védekeznie a hátralevő fél percet és megnyeri a mérkőzést. Az utolsó pillanatokban a kecskeméti versenyző egy vitatható fogást hajtott végre fejlefogásból, amire a bíró egy pontot adott.
Itt tegyünk egy kis kitérőt, ugyanis az történt, hogy ezen a szőnyegen a véletlen folytán egy pécsi és egy kecskeméti bíró bíráskodott az egész verseny alatt. Ezen a mérkőzésen érthető módon mindketten a szőnyeg széléről figyelték az eseményeket. Így viszont az eddigi szőnyegelnök Weisz György vezette a mérkőzést, a szőnyeg-elnök pedig a verseny elnöke Elek Tamás lett, pontozóbíróra nem futotta az Országos Bajnokság egyik nagyon fontos meccsére. Ezzel megvalósult az egyes bírói rendszer: amit a vezetőbíró dönt, az lesz az érvényes döntés.
Vissza a mérkőzéshez és a vitatott egy ponthoz. Hatalmas vita támadt, hogy ez valóban pont volt vagy nem. A vezetőbíró pont megítélése után rögtön visszakozott, hogy mégsem volt értékelhető akció. A szőnyeg-elnöktől (a verseny elnökétől) kért tanácsot. Ő azt mondta, hogy döntsön ő, mint a mérkőzést vezető bíró. Weisz György úgy döntött, hogy nem volt pont, így Bálintot hirdették ki győztesnek és a jegyzőkönyvbe is az ő neve került be. Ettől a ponttól kezdve a versenykiírás értelmében óvásnak helye nincs, a vitás kérdésben a versenybíróság elnöke döntött, mikor átruházta a végső döntést a mérkőzést vezető bíróra.
Természetesen a kecskemétiek ebbe nem akartak beletörődni és továbbra is vitáztak. Én a versenyzőmmel a lelátóra mentem és már készültünk a döntőre. Ekkor ért váratlanul a hír, hogy a bírók, köztük a pécsi bíró is, úgy döntöttek, hogy az utolsó menetet újra kell birkózni. Ezzel tehát helyt adtak a kecskemétiek panaszának (óvásának), ami kapitális bírói műhiba.
Az újra birkózott menetben Bálint ellenfele megcsinálta a győzeleméhez szükséges egy pontot, nekünk pedig újra egy bronzérem jutott. És az a tudat, hogy a velünk lévő bíró (birkózóversenyen a jog embere) nem tudta érvényesíteni a legalapvetőbb jogainkat, és asszisztált ehhez az aljassághoz. Tűzzel-vassal ki kellett volna állnia az igazunkért. Sajnos nem ez történt, és véleményem szerint ez egy Magyar Bajnoki címünkbe került.
Turányi Ferenc, edző
